Tóth Zsizsi

Egy csodálatos fiúgyermek büszke édesanyja, és egy erős, mindenben támogató férfi hálás „oldalbordája” vagyok.

Egy olyan nő, akinek mindig is a családi élete és a hivatása közötti egyensúly megteremtése volt a legfontosabb.

Párommal vállalkozók voltunk.
Volt egy ruházati nagykerünk, üzemeltettünk egy divatszalont, de mindannak ellenére, hogy aránylag nyereségesen működtek, nem tudtunk belőlük olyan minőségi életet élni, amelyet szerettünk volna. A nagykerben óriási volt a kintlévőségünk és a behajthatatlan követelésünk, a divatszalonban pedig benne állt a pénzünk az árukészletben. Ezért aztán jó magyar szokáshoz híven („ahhoz, hogy megélj, több lábon kell állni!”) elhatároztuk, hogy elindítunk még egy vállalkozást. Még többet dolgoztunk, még kevesebbet találkoztunk a családunkkal, mint addig. Az egészségi állapotunk egyre rosszabb lett, a mentális állapotunkról nem is beszélve. Gábor begyűjtött egy gerincműtétet, én pedig négy gyomorfekélyt, két gerincsérvet és egy idegösszeroppanást…

Hiszem, hogy nincsenek véletlenek és minden okkal történik.
Ekkor találkoztam két csodálatos emberrel, akik azonnal jó benyomást tettek rám. Nyugodtak, kiegyensúlyozottak, kedvesek, szépek és csinosak voltak. Mindig is így szerettem volna egyszer kinézni! Én pedig ott álltam „játszóruhában” és nyakmerevítőben (a nyaki sérvem miatt). Úgy kezdtünk el beszélgetni, mintha már ezer éve ismernénk egymást. Segítőkészek voltak, felvázolták a lehetőségeimet és nyitott is voltam mindenre… Kivétel az üzlet. Mint sokunknak, nekem is nagyon téves információim voltak ezzel kapcsolatban. Szent esküvel megfogadtattam velük, hogy nem kell hálózatot építenem. „Zsizsike, azt csinálsz, amit akarsz!” – mondták, és így elkezdtem rendbe hozni az egészségemet. Fantasztikusan sikerült! Másfél év alatt teljesen rendbejöttem, és ezalatt az idő alatt rengeteg értékes tapasztalatot szereztem.

Sok idő telt el mire rászántam magam, hogy a program értékesítési rendszerét is megnézzem. Inkább csak azért mentem el egy szakmai napra, hogy legyek végre túl rajta és eleget tegyek a kérésüknek. Viszont ez a nap teljesen megváltoztatta a gondolkodásomat erről az egészről. Fantasztikus emberekkel találkoztam. Vezetőkkel, hálózatépítőkkel, gyógyulni vágyókkal egyaránt. Mindenki örömmel fogadott, kedves volt, segítőkész és nem utolsósorban úri allűrtől mentes. Alig akartam elhinni, hogy a mai világban ilyen közösség még létezik! Ettől kezdve minden lehetőséget megragadtam, hogy köztük lehessek.

Tanulni kezdtem.
Igyekeztem minél több hasznos információt beszerezni arról az Életmód Programról, ami már az egészségügyi javulást meghozta számomra, és amivel az életem többi fontos részét is jobbá tehetem. Az üzletépítéssel kapcsolatos igazi áttörés is megtörtént. Rájöttem, hogy igazságos, könnyen átlátható, és óriási lehetőség nem csak a mi életminőségünk jobbá tételére, hanem bárkinek, akinek bemutatjuk!

Kitágítottam a gondolkodásmódom, és szabályosan „kirugdostam magam a langyos pocsolya effektusból”.

Elköteleztem magam egy életre szóló tanulás mellett!
Mára már hivatásommá vált átadni a megszerzett tudást mindenkinek, aki kéri, és amiben kéri... ha egészségében szeretne javulást, akkor abban... ha az üzlete építésében, akkor abban. Mindezt szeretettel, segítő szándékkal.

Büszke vagyok arra, hogy egy olyan csapat vezetője lehetek, ahol egyre erősebb a közösségi szellem, hogy a csapattársaim között egyre nagyobb a bizalom. Társaim egyre lelkesebbek, elhivatottabbak, példamutatóbbak, másolhatóbbak és követhetőbbek. Vezetőjükként csodálom egyediségüket és tisztelem különbözőségeiket is. Meg vagyok róla győződve, hogy - akár egy sikeres fogyókúráról, akár egy karrierépítéséről van szó - a siker kulcsa a csapatmunka.

Írjuk a magunk sikerreceptjét!
Folyamatosan azon dolgozunk, hogy az eredmény egyre tökéletesebb legyen. Olyan ez, mint amikor fiatalasszony koromban azt tanultam, hogy hogyan csináljam meg úgy a rántást, hogy az ne legyen csomós. Lehet, hogy még időnként át kell szűrjük a levest, de hál’ Istennek egyre kevesebbszer! Tudom, hogy nem egyszerű! Hatékony, jól megszervezett cselekvés nélkül nem megy! De mindig ott lebeg a szemünk előtt az elismerés, a jutalmazás, a munkánk gyümölcse, a sikerünk értéke és mértéke!

Vágyom a célokat!
Hiszem, hogy a célok megvalósításának - a problémák megoldásának - sohasem lesz vége. Újabbakat és újabbakat kapok. Azért kapom őket, hogy megoldjam, és jobb emberré váljak általuk. Két dolog történhet: vagy sikerül, vagy újra kezdem! És honnan tudhatom, hogy jó-e az irány? Onnan, hogy az út gyönyörű!

Mint ahogy Foster C. MC Clellan mondja:
„Válj olyan emberré, akivel nagyon boldogan fogsz együtt élni a halálod napjáig.”